Csillagkapu
Oldalak száma: 177
Borító: KÖTVE,VÉDŐVEL
Súly: 486 gr
ISBN: 9786155068355
Kiadás éve: 2018
Sorozat:
Illusztráció:
GYERMEKRAJZOK
Oldalak száma: 368
Borító: KÖTVE, VÉDŐVEL
ISBN: 9786155068362
Kiadás éve: 2018
Sorozat:
Illusztráció:
KORABELI SAJTÓ- ÉS PRIVÁT FOTÓK
Oldalak száma: 240
Borító: KEMÉNYTÁBLA, VÉDŐBORÍTÓ
ISBN: 9786155068386
Kiadás éve: 2018
Sorozat:
Oldalak száma: 240
Borító: KEMÉNYTÁBLA, VÉDŐBORÍTÓ
ISBN: 9786155068393
Kiadás éve: 2018
Sorozat:
Oldalak száma: 304
Borító: CÉRNAFŰZÖTT, KEMÉNYTÁBLÁS
ISBN:
9786155068607
Kiadás éve:
2019
Sorozat:
A könyvek megvásárolhatóak valamennyi könyvesboltban, illetve közvetlenül a kiadótól is.
Csoóri Sándor válogatott gyermekverseit olvasva csak az juthat eszünkbe, hogy a költő jókedvében írta azokat: játékosak, csipkelődőek, csúfolódó, ugyanakkor mesteri nyelvi játékokkal teli vagy pattogó ritmusukkal táncba hívogató költemények.
Ez a kötet Csoóri Sándor életműsorozatának első darabja. Hogy miért a kicsinyek vehetik kezükbe az első kötetet? Mert őhozzájuk illik a legavatottabb hangon szólni. A CD mellékleten Sebő Ferenc verses muzsikáját élvezhetik, míg a színes illusztrációk Csoóri Sándor legszűkebb környezetéből kerültek ki.
A különleges kötetet az unokák, Molnár Lilla Júlia és Hóvári Virág Zsófia, valamint egyik dédunoka, Zimber-Csoóri Berta Julianna ihletett rajzai színesítik.
*
Pálfy G. István: Megpróbálom magam elé képzelni ennek a könyvnek, ezeknek a verseknek az íróját. Képzelegnem sem kellene, hiszen elég közelről láttuk egymást. A gyermekversek íróját azonban nem láttam. Ez maga volt a titok. Nem mintha titkolta volna, hiszen négy gyermekkönyve jelent meg, közülük kettő az országos viharokat keltő írásos csatái közben.
De ez soha nem jött szóba. Most döbbenek rá, hogy a közélet akkori és rá kihegyezett gonoszságai, megsemmisítő indulatai nem tudták elvenni tőle a jövőt simogató kéz belső nyugalmát. Ha gyermek volt mellette, elindított benne valami ősi érzést. És talán leveleket is akart küldeni ezekkel a versekkel az utódoknak, amelyek arról szólnak, hogy a leginkább megtartó erő a szülőföld. Zámoly, a szülőfalu neve, újra és újra játékos mutatványként gurul elő. Az ürömi versekből pedig az hangzik ki, hogy a világban bárhol vagyunk, otthon nélkül nem élhetünk. Tamási Áron ezt felnőtteknek mondta. Csoóri Sándor gyermekeknek is. Néhány évtized alatt ennyivel vált otthontalanabbá és sebezhetőbbé a létünk.
Egy emlékkönyv az életrekeltés könyve is lehet. Ez pedig ilyen! Nem a búcsú, a gyász hangulata uralkodik benne, hanem az a meggyőződés, hogy mindaz, amit Csoóri Sándor teremtett, ma is és holnap is él. Ha valaki örül ennek, hát ezért olvassa el, aki pedig más ízléssel van megáldva azért, hogy szembesüljön az ellenérvekkel. Csoóri Sándor egész életében furcsa viták kereszttüzében élt. Évtizedeken át az volt ez a furcsaság, hogy a hatalom kivételével úgyszólván mindenki szerette. Bármilyen irányú gondolkodók, művészek, írók, filmesek, színészek, festők, szobrászok nemcsak szerették, becsülték, de barátjuknak is tekintették. Szerte a magyar világból olvasók és nemigen olvasó egyszerű emberek ezrei az ügyintézőjüknek tartották, s az is volt. Az ötágú síp Illyés Gyulája után ő lett az akkor már mozaik-nemzet magyarországi szellemi reménysége. Részben ezért, részben a liberálisok hatalomvágyó, a nemzet fontosságát tagadó politikai kisebbségével indított vitája miatt eljött az idő, amikor a gyűlölet lángjai közé is bekerült. Ezeknek a vitáknak a megoldása nem lehet a hallgatás. Ez a könyv a kibeszélés pártján áll.
Ez az emlékkönyv a hasonló célú könyveknek abba a családjába tartozik, amelyeknek minden írása kifejezetten az emlékezés középponti alakjáról szól. Természetes, hogy a bevezetőt az utolsó harmincöt évben - és azóta is - a hozzá legközelebb álló ember, a feleség, a társ, Balogh Júlia írja, s hogy az első fejezetben a temetésen elhangzott gyászbeszédek olvashatók.
A második fejezetben azok a friss írások sorakoznak, amelyek e gyűjtemény számára készültek. A harmadikban a már eltávozott kortársak verseiből, esszéiből, tanulmányaiból és köszöntőiből találnak válogatást. Itt olyan gazdag a kincsestár, hogy teljességre aligha törekedhettünk. A negyedik fejezetben az egy nemzedékkel fiatalabb követők írásai következnek. Olyan kutatókról, költőkről, mély ismerőkről van szó, akik valóban végigkövették Csoóri Sándor teljes életútját. Három tucat írás és ugyanennyi fotó - a kivételes könyv a második halálévfordulóra jelenik meg.
Éji nap és Nappali hold: Csoóri Sándor kiadatlan naplói 1955-2011 két kötetben. Igazságra, őszinte szóra kiéhezett szellemi lényeknek olyan mondatokra, leírásokra van szükségük, amelyek épp azt mondják el hitelesen a megélt valóságról, amit csak egy kivételes és önmagával is kíméletlen szem láthatott. Ezek a naplójegyzetek valóban ilyenek. Az egészhez képest kisebb terjedelmű Nappali hold kivételével minden sor először kerül az olvasó elé. S ha a Nappali hold annak idején, a '90-es évek elején - ma már nyugodtan mondhatjuk - a világirodalom, de egészen biztosan a magyar közélet legnagyobb és még mindig lecsapolatlan erkölcsi mocsaras "fantomháború"-ját idézte elő, ez a kétkötetes előzmény és folytatás sem tagadja meg a szerző valóságrögzítő szándékának bátorságát: ha valaki lőni akar, hát lőjön! Csak legalább az indulatának legyen igaza!
*
Csoóri Sándor nem félelemből nem jelentette meg életében ezeket a naplójegyzeteket. Emlékeztetők és előkészületek voltak a számára. Némelyikből később tanulmányok, esszék születtek. A többi feldolgozásához pedig erő kellett volna az utolsó évtizedben.
Még a magánélet is itt van - eddig nem ismert belső vívódásokkal és örömökkel.
Izgalmasnak ma azt a könyvet minősítik, amelyik gazdag a hajszákban, a gyilkos fordulatokban. Ha jól meggondoljuk, ebben a két kötetben is van épp elég hajszoltság és fenyegetettség. Mégsem személyes napló ez. Sokkal inkább korleírás. Annak lehet most és lesz majd később is izgalmas, akit a kor érdekel. Egy nép, egy nemzet kora a huszadik-huszonegyedik század olykor kataklizmatikus évtizedeiben.
A már odaátról kitekintő Csoóri Sándor áll előttünk a maga igazságával és őszinteségével.
Éji nap és Nappali hold: Csoóri Sándor kiadatlan naplói 1955-2011 két kötetben. Igazságra, őszinte szóra kiéhezett szellemi lényeknek olyan mondatokra, leírásokra van szükségük, amelyek épp azt mondják el hitelesen a megélt valóságról, amit csak egy kivételes és önmagával is kíméletlen szem láthatott. Ezek a naplójegyzetek valóban ilyenek. Az egészhez képest kisebb terjedelmű Nappali hold kivételével minden sor először kerül az olvasó elé. S ha a Nappali hold annak idején, a '90-es évek elején - ma már nyugodtan mondhatjuk - a világirodalom, de egészen biztosan a magyar közélet legnagyobb és még mindig lecsapolatlan erkölcsi mocsaras "fantomháború"-ját idézte elő, ez a kétkötetes előzmény és folytatás sem tagadja meg a szerző valóságrögzítő szándékának bátorságát: ha valaki lőni akar, hát lőjön! Csak legalább az indulatának legyen igaza!
*
Csoóri Sándor nem félelemből nem jelentette meg életében ezeket a naplójegyzeteket. Emlékeztetők és előkészületek voltak a számára. Némelyikből később tanulmányok, esszék születtek. A többi feldolgozásához pedig erő kellett volna az utolsó évtizedben.
Még a magánélet is itt van - eddig nem ismert belső vívódásokkal és örömökkel.
Izgalmasnak ma azt a könyvet minősítik, amelyik gazdag a hajszákban, a gyilkos fordulatokban. Ha jól meggondoljuk, ebben a két kötetben is van épp elég hajszoltság és fenyegetettség. Mégsem személyes napló ez. Sokkal inkább korleírás. Annak lehet most és lesz majd később is izgalmas, akit a kor érdekel. Egy nép, egy nemzet kora a huszadik-huszonegyedik század olykor kataklizmatikus évtizedeiben.
A már odaátról kitekintő Csoóri Sándor áll előttünk a maga igazságával és őszinteségével.
Ez a könyv súlyos bizonyíték az utóbbi négy évtizedben egyre inkább romló újságírás értékbajaira. Amit Csoóri Sándor ír vagy nyilatkozik, interjút ad valakinek, az ma is úgy áll, mint a cövek. Olyannyira úgy, hogy ezzel szemben nem is kell emlékeztetnem azokra az akkori - és érdekes módon mindig ugyanazoktól származó - harcos újságírói teljesítményekre, amelyekre már senki sem emlékezik.Viszont Csoóri Sándornak ezek a nem igazán az örökkévalóságnak szánt írásai, beszédei ma is az igazságukkal vannak jelen, alighanem épp azért, mert az igazságuk nem csupán visszafelé, hanem a jövő felé is fénylenek. Mert a lényegről szólnak, mindig egy nép történelméről, kultúrájáról, abban a mindennapiságban is, amikor valaki magyar tudósként fedez fel valami Nobel-díjasat, vagy Kodály-Bartók-példákat teremt, s épp ugyanúgy, ha "csak" talicskát tol vagy leveses kanalat vesz a kezébe. Nem a szakmai, iskolai előmenetel, pláne nem a hatalmi ranglétra az osztályozás fő szempontja, hanem a Németh László szerinti emberi-nemzeti minőség. Csoórinál nincs időjeles "csak", nincs kizárás, kirekesztés. Nincs abban az értelemben sem, amit az általa kimondott igazság el nem fogadása miatt rábélyegeznek és elhallgatják a nevét, az életművét, mintha nem létezne. Pironkodhatnának, ha olvasnák is Csoórit, például a névsorait. Egyetlen kortársi névsort idézek most ebből a kötetből: Pilinszky, Nagy László, Csanádi Imre, Nemes Nagy Ágnes, Szécsi Margit, Orbán Ottó, Petri György, Szilágyi Domokos, Páskándi Géza.
És az önkényesen kiválasztott irodalmi névsorból hiányzik Illyés, Sütő András, Juhász Ferenc, Sánta, s hiányzik Zelk, Déry Tibor, Vas István vagy az az Örkény István, akinek a nemzeti elköteleződését - a felsoroltak közül többel együtt - szívbéli barátként fogadta. Ez a könyv egy makacs és értelmiséginek elkönyvelt közvélekedésnek is ellent mond. A Nappali hold brutális és örökre megsemmisítőnek szánt gyűlöletrohamai után igen sokan hihették, hogy Csoóri Sándor a Magyarok Világszövetsége elnöki tisztét nem közfelkiáltással, hanem a kormány ajándékaként kapta. Nem így volt. A megrázó és történelmileg is eligazító világszövetségi küzdelem egésze külön feldolgozást igényel. De az biztos, hogy semmi sem az alkotói megsemmisítés kiagyalt forgatókönyve szerint történt. Az alkotó Csoóri Sándor - ezek az írások is tanúsítják - nem volt hajlandó megsemmisülni. Hiába írták róla a Nappali hold irtóhadjáratában, hogy csak volt. Azaz: fuit. Polgári úriasan, latinul. Ezt komoly készültségű ember nem nagyon hihette, de ebben a közérzeti világban élt és mégiscsak hitte.
Mostani tudásunk, ismereteink szerint ez a négy kötet, Csoóri Sándor Összegyűjtött versei I–IV. Csoóri Sándor költészetének teljessége. Lehet, hogy rejtelmes helyekről még előkerülhet néhány adalék, de szinte biztos, hogy azok nem írják majd át ennek a poézisnak a jellegét.
Maga a költő vigyázott rá, hogy minden fontos egyben legyen.
Ránk, most élőkre és az utókorra vár ennek a költészetnek az eddiginél mélyebb megértése. Kiderülhet például az egyedisége. Különösképpen abban, hogy bár hasonló iránnyal és szenvedéllyel, mégis rajongott elődeitől és kortársaitól eltérően tudta megfogalmazni azt a világot, amelyet ők is egyedien rögzítettek az örökkévalóságnak, de az ő versei nélkül valami nagyon lényeges hiányozna. Talán leginkább az a belső gyötrődés, ami költészetének egyre magasabbra ívelő utolsó évtizedeit jellemzi. Aki lelkében magára akar ismerni, s megélte ezeket az évtizedeket, ezek a versek mindennapi olvasmányai lehetnek.
Olykor szociográfiai pontosság, olykor festői víziók, olykor utánozhatatlan emberi-nemzeti aggódás... És mi minden még! Része lesz ez a magyar klasszikának.
Oldalak száma: 277
Borító:
CÉRNAFŰZÖTT, KEMÉNYTÁBLÁS
ISBN: 9786155068416
Kiadás éve: 2019
Sorozat:
Mostani tudásunk, ismereteink szerint ez a négy kötet, Csoóri Sándor Összegyűjtött versei I–IV. Csoóri Sándor költészetének teljessége. Lehet, hogy rejtelmes helyekről még előkerülhet néhány adalék, de szinte biztos, hogy azok nem írják majd át ennek a poézisnak a jellegét.
Maga a költő vigyázott rá, hogy minden fontos egyben legyen.
Ránk, most élőkre és az utókorra vár ennek a költészetnek az eddiginél mélyebb megértése. Kiderülhet például az egyedisége. Különösképpen abban, hogy bár hasonló iránnyal és szenvedéllyel, mégis rajongott elődeitől és kortársaitól eltérően tudta megfogalmazni azt a világot, amelyet ők is egyedien rögzítettek az örökkévalóságnak, de az ő versei nélkül valami nagyon lényeges hiányozna. Talán leginkább az a belső gyötrődés, ami költészetének egyre magasabbra ívelő utolsó évtizedeit jellemzi. Aki lelkében magára akar ismerni, s megélte ezeket az évtizedeket, ezek a versek mindennapi olvasmányai lehetnek.
Olykor szociográfiai pontosság, olykor festői víziók, olykor utánozhatatlan emberi-nemzeti aggódás... És mi minden még! Része lesz ez a magyar klasszikának.
Oldalak száma: 222
Borító:
CÉRNAFŰZÖTT, KEMÉNYTÁBLÁS
ISBN: 9786155068423
Kiadás éve: 2019
Sorozat:
Mostani tudásunk, ismereteink szerint ez a négy kötet, Csoóri Sándor Összegyűjtött versei I–IV. Csoóri Sándor költészetének teljessége. Lehet, hogy rejtelmes helyekről még előkerülhet néhány adalék, de szinte biztos, hogy azok nem írják majd át ennek a poézisnak a jellegét.
Maga a költő vigyázott rá, hogy minden fontos egyben legyen.
Ránk, most élőkre és az utókorra vár ennek a költészetnek az eddiginél mélyebb megértése. Kiderülhet például az egyedisége. Különösképpen abban, hogy bár hasonló iránnyal és szenvedéllyel, mégis rajongott elődeitől és kortársaitól eltérően tudta megfogalmazni azt a világot, amelyet ők is egyedien rögzítettek az örökkévalóságnak, de az ő versei nélkül valami nagyon lényeges hiányozna. Talán leginkább az a belső gyötrődés, ami költészetének egyre magasabbra ívelő utolsó évtizedeit jellemzi. Aki lelkében magára akar ismerni, s megélte ezeket az évtizedeket, ezek a versek mindennapi olvasmányai lehetnek.
Olykor szociográfiai pontosság, olykor festői víziók, olykor utánozhatatlan emberi-nemzeti aggódás... És mi minden még! Része lesz ez a magyar klasszikának.
Oldalak száma: 220
Borító:
CÉRNAFŰZÖTT, KEMÉNYTÁBLÁS
ISBN: 9786155068430
Kiadás éve: 2019
Sorozat:
Mostani tudásunk, ismereteink szerint ez a négy kötet, Csoóri Sándor Összegyűjtött versei I–IV. Csoóri Sándor költészetének teljessége. Lehet, hogy rejtelmes helyekről még előkerülhet néhány adalék, de szinte biztos, hogy azok nem írják majd át ennek a poézisnak a jellegét.
Maga a költő vigyázott rá, hogy minden fontos egyben legyen.
Ránk, most élőkre és az utókorra vár ennek a költészetnek az eddiginél mélyebb megértése. Kiderülhet például az egyedisége. Különösképpen abban, hogy bár hasonló iránnyal és szenvedéllyel, mégis rajongott elődeitől és kortársaitól eltérően tudta megfogalmazni azt a világot, amelyet ők is egyedien rögzítettek az örökkévalóságnak, de az ő versei nélkül valami nagyon lényeges hiányozna. Talán leginkább az a belső gyötrődés, ami költészetének egyre magasabbra ívelő utolsó évtizedeit jellemzi. Aki lelkében magára akar ismerni, s megélte ezeket az évtizedeket, ezek a versek mindennapi olvasmányai lehetnek.
Olykor szociográfiai pontosság, olykor festői víziók, olykor utánozhatatlan emberi-nemzeti aggódás... És mi minden még! Része lesz ez a magyar klasszikának.
Oldalak száma: 328
Borító:
CÉRNAFŰZÖTT, KEMÉNYTÁBLÁS
ISBN: 9786155068447
Kiadás éve: 2019
Sorozat:
Csoóri Sándor ezekkel az írásokkal a huszadik század legnagyobb magyar szociográfiaírónak példáját követi. Illyés, Kovács Imre, Veres Péter, Féja Géza, Szabó Zoltán, Erdei Ferenc, és politikailag sajátosan még Darvas József is lehetne a megmondója, hogy könnyebb volt magyar valóságot feltárniuk a harmincas években, mint Csoórinak a hatvanas években. Éppen ezért különleges ez a kötet. Ugyanis benne van a falvak máig tartó tragédiája a téeszesítéssel, a felszámolás '90 utáni keserveivel, és az a csalóka remény is, hogy lehetett volna megújulásféle az ötvenes évek végén. Csoóri Sándor ismerte fel aztán a legjobban, hogy nem lehetett volna. Ő írta meg a legvilágosabban és legbátrabban, hogy a szovjet típusú hatalomgyakorlás eleve szemben állt a legemberibb érdekekkel és értékekkel.
Ezt a könyvet most úgy érdemes olvasni, hogy nemcsak a régi magyar falvak szétzúzását érezzük a mondatokban, hanem mindent, ami ebben az országban gyógyíthatatlanul tönkre ment.
Ez a könyv két részből áll. Az első részben nyomtatásban már megjelent írások sorakoznak, amelyek korábban feljegyzett gondolatokból építkeznek, s a szerző formálta őket kisesszé formátumúvá. Csoóri Sándor adta a Görömbei András által szerkesztett kötet címét: Forgácsok a földön. A címeket római számok pótolják. A könyv második része - alighanem majd az olvasók ítélete szerint is - valódi újdonság, merem mondani: felfedezés. Ugyanolyan alapjegyzetek ezek, mint amilyenekből a kötet első része áll, de az ezredfordulón Csoóri Sándor a most először megjelenő "forgácsokat" valószínűleg későbbi feldolgozásra tartotta alkalmasnak. 2010-ig még tovább folytatta a jegyzetek gyarapítását. Újabb és újabb füzeteket nyitott, de a régieket is elővette, ha odaillő gondolat fogalmazódott meg a fejében. 2010-ben hagyta abba ezt. És még sok minden mást.
A világon ma mindenki politizál. Kivéve a csecsemőket és a halottakat. Életszükséglet ez, vagy életszokás? A szabadság eltömegesedésének a következménye? Netán a sok-sok egyetemes tévhit örökségét átvevő újabb vallás?Machiavellitől Saint-Just-ön át, mondjuk Churchillig, De Gaulle-ig a Politika még komolyan őrizte rideg célszerűségét, fennköltségét, azt is mondhatnám, hogy tartását. A második világháború után azonban sokat veszített belőle. Meghódította a középszerűség, a tüntető gyakorlatiasság, újabban pedig a korrupció fenyegeti. Az egyetemessé váló alvilág nyomulása.Istentagadás? Persze, persze, miért ne lehetne ilyen is? De ha ez lehetséges, sőt bizonyos filozófiák szerint szükséges is, miért ne lehetne ugyanilyen alapon magát a hitetlenséget is tagadni? A közönyt, a semmit, a barbár hápogást minden jó szándék ellenében, vagy a szörnyű eltömegesedést, amely emberi mű és sokkal súlyosabb következményei lehetnek, mint az istenhitnek?Hiába áll föl a dobogóra időnként egy-egy kétségbeesett gondolkodó és történelmi példákra hivatkozva, hiába jelenti ki, hogy amíg egy országnak nincs életrevaló szellemi élete, intelligens kormányai se lehetnek, kijelentése addig él csak, amíg megfogalmazza, mert véleményét a megvadult tömegként rohanó események és napihírek, pillanatok alatt halálra tapossák.Az ember elszenvedi a befeketítést és megpróbálja magát az irodalom révén kivágni ebből a mocsárból, kátyúból.Megvan bennem a távolmaradás hajlama az elkötelezett íróságtól, de képtelen vagyok azt gyakorolni.Népben, nemzetben gondolkodni talán mást és többet jelent, mint logikusan gondolkozni.
Az Erdélyi Szalon Kiadó 2018 tavaszán indította el Csoóri Sándor életművének kiadását. A költői, írói, közéleti írások mellett a sorozat szerkesztői úgy döntöttek, hogy megjelentetik a Csoóri Sándorról összegyűjtött állambiztonsági jelentéseket, pártállami iratokat. Az alsorozat címe: A megfigyelt Ember.
Mivel 2019-ben és 2020-ban a rendszerváltás 30. évfordulóját ünnepeljük, a Kiadó és az alsorozat szerkesztésével megbízott történészek (Bank Barbara és Soós Viktor Attila) úgy látták, hogy e jeles évfordulónak leginkább azzal tudnak emléket állítani, ha először a nyolcvanas évek dokumentumait jelentetik meg, amelyek a rendszerváltást megelőző folyamat megbízható és egyben azt magyarázó forrásai.
Az állambiztonság talán legizgalmasabb dokumentumai a Napi Operatív Információs Jelentések, amelyek naplószerűen követik a kiszemelt ember napi tevékenységét. A Csoóri Sándorra vonatkozó jelentésekből követni lehet a költő mindennapjait. Jelen kötetünkben a NOIJ jelentések közül az 1979 és az 1980-as év Csoóri Sándorról szóló jelentéseit adjuk közre. A közlés időhatárának magyarázata, hogy 1980-1984 között a belső elhárítás "Csókás" fedőnevű célszemélyként tartotta számon Csoórit. "Csókás" fedőnevű célszemélyre 94 jelentés maradt fenn, míg Csoóri Sándorra 1979-1989 között több mint félezer. Ezt a nagy mennyiségű jelentéssorozatot több kötetben tervezzük egybegyűjteni. Az elsőben a "Csókás" fedőnevű célszemélyre vonatkozó 1980 évi jelentéseket, valamint a Csoóri Sándorra gyűjtött, 1979-ben és 1980-ban keletkezett jelentések olvashatók, szám szerint mintegy kétszázötven jelentés, továbbá a hozzájuk írt mintegy négyezer magyarázat. A következőben az 1981-es és 1982-es évek jelentéseit közöljük, hasonló elvek szerint csoportosítva azokat.
Az Erdélyi Szalon Kiadó 2018 tavaszán indította el Csoóri Sándor életművének kiadását. A költői, írói, közéleti írások mellett a sorozat szerkesztői úgy döntöttek, hogy megjelentetik a Csoóri Sándorról összegyűjtött állambiztonsági jelentéseket, pártállami iratokat. Az alsorozat címe: A megfigyelt Ember. Mivel 2019-ben és 2020-ban a rendszerváltás 30. évfordulóját ünnepeljük, a Kiadó és az alsorozat szerkesztésével megbízott történészek (Bank Barbara és Soós Viktor Attila) úgy látták, hogy e jeles évfordulónak leginkább azzal tudnak emléket állítani, ha először a nyolcvanas évek dokumentumait jelentetik meg, amelyek a rendszerváltást megelőző folyamat megbízható és egyben azt magyarázó forrásai. Az állambiztonság talán legizgalmasabb dokumentumai a Napi Operatív Információs Jelentések, amelyek naplószerűen követik a kiszemelt ember napi tevékenységét. A Napi Operatív Információs Jelentéseket kronológiai rendben, egymás után, éves bontásban közöljük nem választva el egymástól a fedőneves és a polgári néven futó jelentéseket. A rendező elv az időrendiség volt. Az összetartozó jelentéseket, tehát az alap és az összefoglaló jelentéseket egymás után közöljük, az összefüggések miatt itt - ritka esetben - eltekintettünk a kronológiai elvtől. Sajátos jelentések ezek, ezért is döntöttünk amellett, hogy nem begépelve, hanem fakszimile formában tesszük közzé. A kötet bal oldalán vannak az eredeti jelentések, a jobb oldalon pedig a szerkesztői jegyzetek, a dokumentummal kapcsolatos, a tájékozódást segítő információk. Úgy tekintettünk egy-egy jelentésre, hogy ha bárhol kinyitja a kötetet a Tisztelt Olvasó, akkor teljes tájékoztatást kapjon az adott iratról.
A múlt forradalmasítása. Ez ennek a kötetnek a szellemi értelme. Csoóri Sándor költészete, ami a legfontosabb volt a számára, igazában attól válik egy hitelesen gondolkodó költő csodájává, hogy megmutatta: miben gondolkodik. Jelentős emberekből álló, de számszerűen mégis apró seregek kezdték és ismerték fel Bartók és Kodály ebbéli zsenialitásának jelentőségét. Csoóri ehhez adott szellemi többletet. Talán Kodály Zoltán örülne ennek leginkább. Mit mond Csoóri? „Az érték fogalma: Lennie kell valaminek, ami ellenáll az elmúlásnak, mert különben hiábavalóan történtek volna meg a dolgaink. Például az is, hogy a hagyomány nem a múlt gátlástalan és aprólékos visszaállítását hajtja végre, hanem az értékek további elpusztulását akadályozza meg. A hagyomány: időt legyőző szándék. A hagyomány és a hagyományos fogalma közti különbséget nem vették sokan észreAmit eredetinek hívnak: nem más, mint sajátságos viszony a hagyományhoz. József Attila költői kötődései. A Medvetánc biztosan eredeti. A forradalmi, ami újra és újra hagyományt éleszthet. Nem egyfélét, de többet. A hagyomány nem más, mint újra forradalmasítani a múltat.”
Csoóri Sándor: Divatok ide vagy oda – kezdettől fogva így gondolom: a magyar költészet nélkül nem volna magyar nemzet, magyar szellemiség, ami egyértelműen azt jelenti, hogy ezután se lehet. Hiszen az igazi költészet mindig szembesülés az igaztalan, romboló élettel, miközben a legforróbb vágyakozás is arra, hogy a teljesség átélői és birtokosai lehessünk. Legyen szó szabadságról, szerelemről, szellemről, a lét legdrámaibb kérdéseiről. Ma például a költészet legizgatóbb föladata az, hogy a félrevezetett, a becsapott, a többszörösen is manipulált emberben újra fölébressze természetes ösztöneit és a saját határain is túlmutató képességét. Továbbá, hogy őrizze, védje, gazdagítsa nyelvünket, mert ha holnap és holnapután már nem lesznek nagy költők, a civilizáció aszályos körülményei között elsorvad a nyelv, a sorvadástól pedig törvényszerűen meghanyatlik a gondolkodásunk. Európa új tagországaként várhatna-e ránk ostobább balsors?
Csoóri Sándort a született szerénysége határozta meg leginkább. Kívülről úgy is látszhatott, hogy címekért, rangokért, díjakért harcolt. És mivel ezeket a Nagy-Kossuth-díjig, a Nemzet Művésze címig megkapta, könnyedén mondhatja igaznak a maga véleményét az, aki így vélekedik. Kívülről nézve azt is könnyedén elfelejthetik, hogy 1990 előtti életét a harcaiból, az ellenállásaiból és egy demokratikus jogállami létért és a kulturálisan egységes nemzetért való kiállásaiból és az ezekért kapott büntetéseiből, eltiltásaiból ismerhetnénk igazán. És olyan gondolkodóként, aki új elemet tett hozzá Kodály és Bartók hagyományfeltámasztó csodáihoz. Ez is olvasható ebben az életműsorozatban (A hagyomány föltámasztása). És talán azt sem kellene figyelmen kívül hagyni, hogy milyen környezeti körülmények között jöttek a legnagyobb díjak, és mi minden nem sikerült abból, amit már megteremtett, mégis elpárolgott. Hasznára válna minden érték- és emberismerő olvasónak, ha úgy közelítene a Csoóri-irodalomtörténet második kötetéhez is, hogy érzékeli: a költőnek a költői hangért győztesen megvívott egykori belső gyötrelme, ember nem tudja, milyen eldugott óráiban, ébren töltött éjszakáiban szerzett áttekintő történelmi, irodalmi tudása ellenére benne maradt a hazulról hozott örökség, az említett szerénység. Ami most itt áll ebben a kötetben, az nemcsak (alig) szűkített magyar irodalom, amelynek a Csoóri Sándor által elképzelt teljessége, természetesen, benne van az életműsorozat másik két kötetében, hanem világirodalmi viszonyítástörténet is. Író-költő nemzedéktársai közül ilyet nem írt senki sem.
.jpg)
Láttam, vidám a bál!/Gondoltam, bejövök./Szeretem én is a táncot,/de csak, ha csont zörög,/ha bordák ága közt/nem ugrál már a szív,/mint egy piros madár,/s ha lányok hó-nyakán/jégből van már a gyöngy! Novák Péter színész-rendező interjúival és Váradi Levente fotóművész különleges képeivel jelenik meg Csoóri Sándor balladájának díszkiadása, mely a Nemzeti Táncszínház premierjéhez kapcsolódóan készül el. Novák Péter: Szembejön a szöveg, nevezzük így a pillanatot, mikor a színpadi alapanyag az ember kezébe akad. Volt, hogy könyvespolcról esett a fejemre, máskor egy kottatári selejtezés során hullott elém... Ezúttal közvetítő segített hozzá, nem is akárki! Csoóri Sándor özvegye Balogh Júlia, ki a költő, esszé-, próza-, forgatókönyv- és még ki tudja mi mindent író nem egy munkájával ajándékozott már meg, de leginkább a bizalmával. Állok mellette a hajdani dolgozószobában, kéziratok, naplók, füzetek, telejegyzetelt szalvétaszegletek között, és őszintén döbbent meg a mennyiség! Avagy a hivatás transzcendenciája, mint isteni (ki)hívásé: egyetlen eszménynek rendelni teljes életünket. De mindezt, mégis mikor? Bukik ki belőlem a kérdés, csodálva a szerzetesi fegyelem és a világi kedv egyidejű jelenlétét a több emberöltőnyinek tűnő betűrengetegben. Jut eszembe a Nomád Napló második esszéje szól a kérdőjelekről, miszerinta kérdezők kitartást követelnek. Nekünk vajon lesz-e? Legalább valamennyi. Motordugattyúk zúgnak a fejemben hazafelé, a szélvédőben a ballada fénymásolt példánya tükröződik a város fényeivel.